Géraldine Egy Magyar Nő Albánia Trónján
Hogy merre jártak, hol voltak, nagyon pontosan megtudhatjuk, bár ezt néhány mondatban is össze lehetett volna foglalni. Zog király halálával pedig a történet is sitty-sutty véget ér, pontosan ide kerül a néhány mondatba összefoglalás, mi lett utána a királynéval. No és erre jut eszembe. Talán a fordító hibája is, vagy a szerkesztőé, de egy ilyen patikás kiadó egy ilyen témájú könyvnél nem tudom miért engedi meg a "minidráma", a "valóságos idegrohamot kapott" (tessék?? ) és hasonló szőrszálhasogató, pongyola stílusú szóhasználatot.
Géraldine · Joséphine Dedet · Könyv · Moly
Egyszerre tündérmesébe illő történet, ugyanakkor a viharos huszadik század lenyomata a száz évvel ezelőtt született Apponyi Géraldine albán királyné élettörténete. Ennek járt utána a francai szerző, aki még életében, 1996-ban Dél-Afrikában találkozott először a királynéval és húgával, Virginiával, 2002-ben bekövetkezett halála után pedig a család szabad hozzáférést adott neki fennmaradt levelezéséhez. Egyszerre dokumentumokra támaszkodó és személyes hangú kötetében három nagyobb szakaszra osztva mutatja be az életutat. Az első rész (Magyarország fehér rózsája) bemutatja elszegényedett magyar nemesi családba született apját és amerikai milliomos anyját, a gyerekkori éveket, azt, hogy apja halála után miként osztotta meg életét a francia Riviéra és Magyarország, majd egy ausztriai bentlakásos iskola között, és később hogyan telepedett le húgával Magyarországon. Megtudhatjuk, hogyan vállalt, családja rossz anyagi helyzetére való tekintettel könyvtárosi-könyveladói munkát a Nemzeti Múzeumban, és természetesen megismerhetjük a családi gondnokok által részletekbe menően előkészített eljegyzését az albán királlyal, I. Zoggal.
A második rész ott veszi kezdetét, hogy az uralkodó egy szilveszteri fogadáson első alkalommal találkozott a fényképek alapján a házasságra kiválasztott, gyönyörű lánnyal, majd megismerhetjük az eljegyzés és a házasságkötés mikéntjét, azt, hogy dinasztikus célzattal született házasságuk miként alakult igazi szerelemmé, és azon kb. egy év krónikáját, amelyet az olasz invázióig Albániában töltöttek. A harmadik rész a száműzetés évtizedeit írja le: a menekülést Görögországon keresztül Törökországba, a rövid angliai és franciaországi tartózkodást, az 1946-55 közötti egyiptomi éveket, az újabb párizsi emigrációt, férje 1961-es halálát és az azt követő nehéz éveket.
Szívszorító életrajzi könyv, amely nemcsak a magyar születésű Apponyi Géraldine és férje, I. Zogu albán király életének hiteles és magával ragadó krónikája, hanem egyúttal egy megrázó 20. századi történelmi-politikai tablókép is. Apponyi Géraldine arisztokrata családban született, albán királyné lett és több mint hatvan évet élt száműzetésben. Joséphine Dedet személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest erről a különleges sorsú asszonyról, aki az idén ünnepelné századik születésnapját.
- Autóklíma javítás komárom esztergom megye munka
- 900+ Kína ideas in 2021 | ételek, ételreceptek, recept
- Egy hisztérika feljegyzései teljes film magyarul
- Géraldine egy magyar nő albánia trojan unique
- Géraldine egy magyar nő albánia trojan le meilleur
- Hihetetlen luxusban él a legtöbb magyar: nyugaton erre kevesebbeknek futja
- Géraldine egy magyar nő albánia trojan horse
- Géraldine egy magyar nő albánia trojan unique au monde
Géraldine egy magyar nő albánia trojan rien que ca
Életrajzi témájú, és történelmi könyv egy sikeres nőről – már régen kiszemeltem, mert szeretem az ilyen típusú olvasmányokat. Sajnos viszont nagy csalódás volt ez a kötet: egyetlen pozitívum, hogy megismertetett az albán történelemmel, melyről ezidáig nemigen tanultam, és nem is mélyedtem bele túlságosan. Bár – mint ahogy az egyetemes, de magyar történelemmel kapcsolatban is – voltak hibás adatok, gondolom, az albán történelem leírása sem hibátlan. Ennek ellenére örültem, hogy megismertetett eme országnak a múltjával. "Géraldine, Egy magyar nő Albánia trónján". A könyv címe arra az időszakra utal, amikor még az albán trónon foglalt helyet, de valójában pont ez az időszak nem lett túlzottan részletezve. Mintha csak egy lábjegyzet lenne. A diszharmonikus, kicsit összecsapottnak tűnő írói munka mostohán mutatja be így a királyné életét. Olyan apró részleteken csámcsogott hosszan, ami lényegtelen volt, a fontosabb, érdekesebb részek pedig sokszor kifejtetlenül a levegőben maradtak. Éppen emiatt nem volt lebilincselő olvasmány, többször kizökkentett, untatott, fárasztott.
Sokszor több oldalt kihagytam, előrelapoztam, mert mindenről volt már szó, csak magáról Géraldine-ról nem! A túlzott precizitás azzal kezdődött, hogy rögtön részletes családfát mutat az olvasóknak, és több oldalon keresztül olvashatjuk Géraldine nagyszülei, valamint szülei történetét. Mire végre arról kezd szólni a könyv, aki a címadó, már sejtettem, hogy ebből nem lesz egy lebilincselő olvasmány. Nem lenne gond, hogy E/3-számban íródott a könyv, de a típusú elbeszélés teljesen elszeparálta magát a főhőst az eseményektől. Mintha maga is csak egy külső szemlélő lenne. Nem jó így lecsupaszítani egy szereplő adottságait. Hogy hogyan érzett, miként gondolkodott, még a magánlevelezések és a királynéval való személyes beszélgetések idézése sem tudta feltárni a belső tulajdonságait. Ezt azzal igyekszik ellensúlyozni a szerző – elég sután –, hogy Géraldine báját, vidám és lendületes személyiségét az amerikai felmenőknek tudja be, és ezt sokszor megemlíti. Amúgy ezek a magánlevelezések, feljegyzések, és az interjúkból kiragadott részletek sokszor nem illettek a szövegkörnyezetbe, még ha éppen alátámasztás céljából is kerültek oda.
Történetmesélés céljából jó rész a királlyal való megismerkedése, azaz a körülmények, hogy szóba jött, hogy menyasszony-jelölt lehessen. Az odautazás, a szilveszteri bál leírásánál már sokkal inkább magunk előtt láthatjuk a "magyar fehér rózsát", és magával ragad a sztori az eljegyzés kihirdetéséig, de még az esküvő leírása is megragadó volt. Hogy királynéként hogyan érzett, miket tervezett, szinte semmit nem tudunk meg. Belső világáról úgyszintén semmit. Mint egy fagyos jégszobor, olyan maradt a szememben Géraldine. Biztosan nem ilyen volt, de a könyv miatt nem lehetett közel kerülni hozzá, az egész mint egy érzelmi sivárság, meghatározhatatlan maradt. Az sem világos, Dedet milyen indíttatásból lett az életrajzírója. Szívesen olvastam volna arról, hogy milyen volt a kapcsolata a fiával. Valahogy ez a szál is elvarratlan maradt. A menekülés, a háborús évek leírása viszont pontos korrajz. Hogy mit éltek/élhettek át a civilek, átérződik, mert a szökni kényszerült királyi család sem volt biztonságban.
A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen. Joséphine Dedet szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával. Személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest egy különleges asszonyról.
Az egyiptomi monarchia bukása után két évvel Cannes-ba menekült, és Géraldine mindvégig kitartott férje mellett a száműzetésben. I. Zogu 1961-ben Párizsban halt meg, ekkor az 1939. április 5-én született I. Leka Albánia királyává nyilvánította magát, igaz élete első három napját töltötte csak Albániában. A balkáni országban egyébként II. világháború után, 1946-ban hatalomra került kommunista rezsim eltörölte a monarchiát. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha (Enver Hodzsa, Albánia diktárora 1941. november 8-tól 1985. április 11-ig) uralmának összeomlását. Férje halála után az özvegy királyné végül Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig, Spanyolországból való kiutasításukig élt. Géraldine és fia, I. Leka 1997 áprilisában, 58 évi száműzetés után tértek haza Tiranába, de néhány nap múlva visszamentek Dél-Afrikába. 1999-ben távollétében három évi börtönbüntetésre ítélte Lekát a tiranai bíróság "illegális tüntetés szervezése" címén.