Vörösmarty Mihály A Vén Cigány
- Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854) II. elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
- Vörösmarty Mihály: A vén cigány (Franklin-Társulat) - antikvarium.hu
- Vörösmarty mihály a vén cigány elemzés
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854) II. elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
Így önmegszólító formában fejezi ki a meghasonlás és a remény szélsõséges hangulatváltásait. A bordalt ez a váltakozás a rapszódia mûfajába emeli. Egy népköltészeti bordal visszhangzik a mûben: Húzd rá cigány, repedjen meg a húrod! — Mert énnékem úgysem sokáig húzod… Az egyetlen érzést kifejezõ daltól eltérõen a rapszódia ellentétes érzelmeket fejez ki. Lemondás és elszánt akarat, harag és békülékenység, félelem és remény váltakozik a versben. A vén cigány a beszédhelyzet szerint bordal, szerkezete szerint rapszódia. A romantika kedvelt mûfaja a rapszódia. Petõfi Egy gondolat bánt engemet címû verse éppúgy példája a romantikus rapszódiának, mint Liszt Ferenc Magyar rapszódiák címû zongoramû-sorozata. A romantika kedveli a szélsõséges hangulatokat: az egyéniségben rejlõ érzelmek felszabadítására törekszik. Ezért hevíti fel a gyûlölet és a szeretet, a harag és az alázat érzéseit. A romantikus költõ gyakran jeleníti meg a mámor, a szilaj szenvedély, a tomboló vihar, a veszély, az elragadtatás, képeit.
Utolsó befejezett költeménye, melynek műfaja rapszódia. A címben szereplő cigány jellegzetes nemzeti motívum: a magyar mulatozás sokat emlegetett kísérője, aki muzsikájával elfeledteti a bánatot. A költeménynek az első strófa és a refrén adja a bordal keretet. A "Húzd rá cigány" felkiáltás elkeseredett ember sírva vigadását idézi, azt a vigasztalhatatlan állapotot, melyet csak a bor és a zene mámora oldhat fel. A vén cigány itt az idős költő metaforája is: A költő önmagának is mondja, amit leír a műben, önmagát buzdítja, "muzsikálásra" szólítja fel, azaz versírásra. A többi refrén – az utolsó kivételével – ezt az önfelszólítást támasztja alá újabb érvekkel. A szenvedés mélypontja után szükségszerűen valami jobbnak kell jönnie. A refrén a közelgő halál érzetével fokozza a buzdítás, a felszólítás erejét. A versben beszélő vén cigány tehát az utolsó nagy erőfeszítésre próbálja sarkallni önmagát. Ehhez felül kell emelkednie a gondokon, le kell győznie legalább a bor és a zene zsongító hatásával a fájdalmakat.
Vörösmarty Mihály: A vén cigány (Franklin-Társulat) - antikvarium.hu
- KÄRCHER SC 3 EASYFIX - gőztisztító (1900W)
- MAGYAR NEMZETISMERET
- Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854) II. elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
- Messenger üzenet hang megváltoztatása iphone
Közeledik a tisztító történelmi vihar, s Noé bárkája egy új világot zár magába. Az utolsó szakasz fennhangon hirdeti a reményt: "Lesz még egyszer ünnep a világon". A hit, a remény valós indoklása elmarad ebben az ódai emelkedettségben. Megváltozik a refrén is: ebben az új világban érdemes újra felvenni a vonót, amikor a vén cigány már örömről énekelhet, s nem kell törődnie a világ gondjával. A vén cigány, a költő az új világ derült homlokú prófétájává magasodik, a költemény rapszodikus hangja ódaivá tisztul.
Okostankönyv
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy uj világot zár magába. Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg ujra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel ujra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. 1854. július - augusztus (? )
Vörösmarty mihály a vén cigány elemzés
Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velõ agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jég verése, Oda lett az emberek vetése — Mikor lesz a nyûtt vonóbul bot; Tanulj dalt a zengõ zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, õrült lélek, Vert hadak vagy vakmerõ remények? Mintha újra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az elsõ árvák sírbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját. A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserü levében, S annyi bûn, szenny s ábrándok dühétõl Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy új világot zár magába.
2. A második nagy egység a 4., 5. és a 6. versszak. A képek kiterjednek a bibliai és a történelmi múltra, s merész látomásokká fokozódnak. Az üvöltés, a sírás és a vad rohanás önkívületet éreztet. A hulló angyal a Sátán, aki fellázadt a Teremtõ ellen. Talán õ az, aki az ég boltozatján dörömböl, s aki a pokolban zokog, mint egy malom. (A malom zokogása igen merész megszemélyesítés. ) Kérdéseket tesz föl a költõ, s a Vert hadak vagy vakmerõ remények? kérdés a bukott szabadságharc emlékét idézi. Az 5. és 6. versszak az Édenbõl kiûzött Ádámot idézi fel: a lázadt ember káromlását hallatja. Õ is, a testvérgyilkosság bûnébe esett Káin is és az elsõ árvák sírbeszédei is összekapcsolhatók a magyar szabadságharc emlékével: az is lázadás volt, ott is történt testvérgyilkosság és siratás. A görög mitológiára utal a kesely — a keselyû: Prométheusz dacolt az istenek akaratával, és az embernek adta a tüzet, hogy alkotni tudjon. A lázadás, engedetlenség, dac, gyilkosság és gyász képsora a lelkiismeret háborgását fejezi ki.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Mintha ujra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy uj világot zár magába. Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg ujra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel ujra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. 1854 The ancient gypsy (English) Strike up, Gypsy, you have quaffed your wages, Don't just dangle those feet, brighten up!
Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban, Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények? Mintha ujra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját.